Belépés

CAPTCHA
Ez a kérdés annak tesztelésére szolgál, hogy Ön egy valós személy, nem pedig egy spam robot. Kérem írja be a karaktereket az alábbi boxba:
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.

Itt írhatsz nekem

Kahlil Gibrán: Homok (részletek)


AZ ALVAJÁRÓ

 Szülővárosomban élt egy
asszony a lányával. Mindkettőjük alvajáró volt.

Egyik éjszaka, mikor az egész
világ aludt, ködbeborult kertjükben találkozott anya és lánya, mindkettő
alvajáró állapotban. Az anya megszólalt és ezt mondta:

"Végre, hogy
megtaláltalak ellenségem! Te voltál az, ki összetörte ifjúságomat, s az életem
romjain nőttél nagyra. Ó, de szeretnélek megölni!"

S a lány így válaszolt:

"Gyűlöletes nő, önző
vénség. Még mindig szabadságom útjában állsz. Életem mindig a te életed
visszhangja lehetett csak. Ó bárcsak halott lennél már!"

Ekkor a kakas megszólalt és
mindkét nő felébredt. Telítve jámborsággal kérdezte az 
anya: "Te vagy az, szívem?"
- És a lány szelíden válaszolt: "Igen, drága anyám!"

 A BÖLCS KIRÁLY

 A távoli Virani városában
uralkodott egykor egy király, aki bölcs és hatalmas volt. Hatalma miatt
rettegtek tőle, bölcsességéért szerették őt.

Városa szívében volt egy hűs,
kristálytiszta kút. A város minden lakója ebből ivott, még a király és udvara
is, mivel más kútjuk nem volt.

Egyik éjszaka, míg mindenki
aludt, a városba érkezett egy boszorkány, egy ismeretlen folyadék hét cseppjét
öntötte a kútba, és így szólt: "Ettől a perctől kezdve aki ebből a kútból
iszik, megbolondul."

Másnap reggel a király és
udvara kivételével mindenki ivott a kút vizéből, és amint a boszorkány jósolta,
mindannyian megbolondultak. Egész napon át suttogtak az emberek a szűk utcákon
és a piactéren. "Megbolondult a király. A király és udvara elvesztette az
eszét. Nem kormányozhat bennünket egy 
bolond király, le kell
taszítanunk trónjáról. Este a kútnál a király megtöltötte aranyserlegét vízzel.
Nagy kortyokat ivott belőle, s egész udvarának adott inni a serlegből.

Erre Viráni távoli városa
nagy örömünnepet ült abból az alkalomból, hogy a király és udvara visszanyerte
eszét.

A SÍRÁSÓ

 Egyszer, amikor egy
halottamat eltemettem, odalépett hozzám a sírásó és így szólt: "Azok
közül, akik itt halottaikat eltemették, egyedül téged kedveltelek meg."

"Te rendkívüli módon
tetszel nekem. Miért éppen engem kedvelsz?" - kérdeztem. És ő így
válaszolt: "A többiek mind siránkozva jöttek és siránkozva mentek. Csak te
jöttél mosolyogva és távoztál mosolyogva."

A NAGYOBB TENGER

 A lelkem és én elmentünk a
nagy tengerhez fürdeni. Amikor a partra értünk körülnéztünk, hogy egy csendes,
titkos helyet találjunk magunknak.

Rátaláltunk egy emberre, ki
egy szürke sziklán ült és egy zsákból sót merített, s azt a tengerbe szórta.

"Ez a pesszimista -
mondta a lelkem, - itt nem fürödhetünk, menjünk el innen."

Tovább vándorolva elértünk
egy öblöt, ahol egy férfit láttunk, aki ékszertől díszes dobozból cukrot szórt
a tengerbe.

"Ez az optimista -
mondta a lelkem, - ő nem láthatja meg ruhátlan testünket." Továbbmenve
láttunk egy újabb férfit, aki döglött halakat szedett a part szélén s ezeket
óvatosan visszadobta a vízbe.

"Ez előtt sem szabad
fürödnünk - mondta a lelkem, - ez a humánus filantróp." Továbbmentünk,
ekkor egy férfit láttunk, aki saját árnyékát követte a homokban.

Nagy hullámok jöttek - mentek
és az árnyékot eltörölték, de ő továbbkövette árnyékát.

"Ez a misztikus - mondta
a lelkem, - menjünk tovább."

Továbbmentünk, míg egy
férfira leltünk egy csendes öbölben, aki a vízről lefölözte a habot és egy
alabástrom kehelybe gyűjtötte.

"Ez az idealista" -
súgta a lelkem - "nem láthatja meg a meztelenségünket."
Továbbmentünk, hirtelen egy hangot hallottunk: "A tenger! A végtelen,
hatalmas tenger!"

Amikor közelebb értünk, egy
férfit láttunk, aki a tengernek háttal állva egy kagyló zúgását hallgatta.

Így szólt a lelkem:
"Menjünk tovább. Ez a realista, aki az Egésznek hátat fordít, amit
felfogni nem tud, és dirib - darabokra fecsérli idejét."

Így mentünk tovább, míg egy
sziklás területen egy férfira nem leltünk, aki homokba dugta a fejét. Ekkor így
szóltam a lelkemhez: "Itt fürödhetünk, ez nem láthat minket."

"Nem, nem - felelte a
lelkem, - ez az összes közül a legrosszabb, ez a puritán."

A lelkem ekkor nagyon
elszomorodott, s így szólt: "Menjünk el innen. Itt nem találunk csendes,
titkos helyet, ahol fürödhetnénk. A szél nem simogathatja aranyhajamat és fehér
keblemet, a fény nem leplezheti le szent meztelenségemet."

Így a tengert elhagytuk, hogy keressünk egy nagyobb tengert.

A SZEM

 Egy napon így szólt a szem:
"A kék ködben a völgyek mögött egy hegyet látok. Nem csodálatos?"

A fül hallgatózott, majd így
szólt: "Hol van itt hegy, egyet sem hallok."

Erre a kéz közbeszólt:
"Hiába próbálom megragadni. Semmiféle hegyet nem találok."

Így szólt az orr:
"Semmilyen szagot nem érzek. Itt nincs hegy."

Ekkor másfelé fordult a szem.
A többiek tovább vitáztak a figyelemreméltó csalódásról és arra a
megállapításra jutottak: "A szemmel valami nincs rendben."

A KÉT KALITKA

Apám kertjében van két
kalitka. Az egyikben egy oroszlán van, melyet apám szolgái a ninivei pusztából
hoztak, a másikban egy veréb, amelyik nem énekel.

Napkeltekor a veréb mindig
átszól az oroszlánnak: "Jó reggelt, fogolytestvérem!"

Földangyal fórum

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.