Belépés

CAPTCHA
Ez a kérdés annak tesztelésére szolgál, hogy Ön egy valós személy, nem pedig egy spam robot. Kérem írja be a karaktereket az alábbi boxba:
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.

Itt írhatsz nekem

Hermész Triszmegisztosz


HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ


POIMANDRÉS


1. Midőn egyszer a létezőkről elmélkedtem és gondolataim fenn szárnyaltak, érzékeim pedig eltompultak, mint azokéi, akiket a sok étel vagy a testi kimerültség hatására elnyomott az álom, úgy tűnt nekem, hogy egy roppant nagy, meghatározhatatlan méretű valaki a nevemen szólít és ezt kérdi tőlem:


- Mit akarsz hallani és látni, s gondolkodásod által megtudni és megismerni?



2. - De hát ki vagy te? - szóltam én.


- Én - válaszolta - Poimandrés vagyok, a korlátlan Hatalom Szelleme. Tudom, mit akarsz, és mindenütt veled vagyok.



3. Mire én:


- Szeretném tudni, mik a létezők, elgondolni a természetüket, és megismerni az Istent. Ó, mennyire szeretnék erről hallani ! - mondtam.



Ő ismét így szólt hozzám:


- Figyelj értelmeddel mindarra, amit meg akarsz ismerni, s én majd felvilágosítalak.


4. Miután ezt mondta, elváltozott a külseje, s rögtön, egy szempillantás alatt minden megnyílt előttem, és egy határtalan látomás volt a szemem előtt: minden fénnyé vált, ragyogóvá és vidámmá, s mihelyt megpillantottam, szeretet fogott el iránta. Nem sokkal ezután váratlanul támadt, riasztó és utálatos sötétség ereszkedett alá, mely tekergőzve terjedt tovább, úgyhogy kígyóhoz hasonlíthatnám. Ezt követően a sötétség valamiféle nedvességgé változott át, ami elmondhatatlanul zavaros volt és füstöt bocsátott ki magából, mintna tűz lett volna, s valami kimondhatatlanul siralmas hangot hallatott. Ezután kiáltás szakadt ki belőle, tagolatlanul, úgyhogy tűzvész robajához hasonlíthatnám. 5. A fényből pedig szent Ige ereszkedett alá a természetre, s ekkor a nedves természetből a tiszta tűz - mely könnyű volt, égető s egyszersmind tevékeny is - eltávozott a magasba, a levegő pedig könnyű lévén, követte az így támadt szelet, s fölszállt a földtől és a víztől, egészen a tűzig, úgyhogy függeni látszott rajta. A föld és a víz pedig együtt maradt, elkeveredve egymással, úgyhogy a föld nem látszott a víztől. És ezek folytonos mozgásban voltak a szélhez hasonló Ige hatására, amely felettük haladt, úgyhogy hallatszott is kavargásuk.



6. Poimandrés ekkor így szólt hozzám:


-Elgondolkodtál ezen a látomáson, hogy mit jelent?


- Majd megtudom - válaszoltam én.


- Az a fény - mondta - én vagyok, a Szellem, a te Istened, aki létemmel megelőzöm a sötétségből előtűnő nedves természetet. A Szellemtől származó, tündöklő Ige pedig az Isten fia.



- Hogyan? - kérdeztem.


- Tudd meg, ami benned lát és hall, az Úr Igéje, a Szellem pedig az Atyaisten: nem válnak el ugyanis egymástól, mert kettejük együttese jelenti az életet.



- Köszönöm ezt neked - mondottam.


- Összpontosíts tehát értelmeddel a fényre, és ismerd meg azt!


7. Ezeket mondva hosszabb ideig merően nézett rám, úgyhogy remegtem látásától. S miután felemelte a tekintetét, megláttam szellememben a fényt, amely megszámlálhatatlanul sok Erőből áll, s a világegyetemet, mely határtalan, és hogy a tüzet hatalmas erő öleli körül, s az ettől megzabolázva marad egy helyben. Ezeket fedeztem fel, midőn Poimandrés szavaitól látni kezdtem.


8. S még magamhoz sem tértem a döbbenettől, amikor ismét így szólt hozzám:



- Láttad szellemedben az ősmintát, a végtelen ősanyag előtt létezőt.
Ezt mondta nekem Poimandrés. Mire én:


- De miből keletkeztek a természet elemei?


Erre ő így válaszolt:


- Az Isten Akaratából, mely befogadta magába az Igét, és reá tekintve annak másaként megalkotta a szép világot, rendezett világot hozva létre a saját elemeiből és szülötteiből, a lelkekből.


9. A Szellem, az Isten ugyanis, minthogy hímnős volt, s fényként és életként létezett, szavával létrehozott egy másik, egy teremtő szellemet, s ez mint a tűz és a tüzes levegő istene teremtett hét Kormányzót, akik köreikkel körülveszik az érzékelhető világot, kormányzói tevékenységük neve pedig: Végzet.


10. Az Isten Igéje ekkor nyomban eltávozott [az Isten] lefelé hulló elemeiből a természet tiszta alkotásába, és egyesült a teremtő Szellemmel (minthogy egylényegű volt vele), a természet lefelé hulló elemei pedig értelem nélkül maradtak, úgyhogy puszta anyag lett belőlük.


11. Ekkor az Ige társaságában az alkotó Szellem, mely közrefogta és zúgás közepette mozgásra késztette a köröket, megforgatta alkotásait és hagyta, hogy forogjanak a meghatározhatatlan kezdettől fogva a határtalan végig: forgásuknak ugyanis ott van a kezdete, ahol a vége. Ezek körforgása azután a Szellem akaratának megfelelően a lefelé hulló elemekből értelem nélküli élőlényeket hozott létre (ezek ugyanis nem kerültek birtokába az Igének): a levegő szárnyasokat hozott létre, a víz pedig úszó állatokat. S a Szellem akaratának megfelelően elvált egymástól a föld és a víz, és a föld létrehozta magából azokat, amik benne voltak, a négylábúakat és a csúszómászókat, a vad és a szelíd állatokat.


12. S ekkor mindenek atyja, a Szellem, lévén élet és fény, életre hozott egy magához hasonló Embert, akit azután úgy szeretett, mint tulajdon gyermekét; gyönyörű volt ugyanis, hiszen atyja képmását viselte. S mert Isten valóban megszerette saját szépségét, összes alkotását átengedte neki. 13. Az Ember, amikor felfedezte a Teremtő tevékenységét a tűzben, maga is alkotni akart, atyja pedig engedélyt adott rá neki. Belépve tehát az alkotói körbe, ahol majd korlátlan hatalma lesz, felfedezte fivére alkotásait, azok pedig beleszerettek, és mindegyikük részeltette saját méltóságából. Ő pedig, miután alaposan megismerte a lényegüket és részesedett a természetükből, át akart törni a körök kerületén, hogy megismerje annak erejét, aki a tűz fölött uralkodik.


14. Az ember tehát, minthogy hatalma volt a halandók világa és az értelem nélküli állatok fölött, a körök szerkezetén át, miután átszakította a burkot, kihajolt és megmutatta a lefelé hulló természetnek Isten gyönyörű formáját. Az pedig megpillantva őt, akinek szépségével nem lehet betelni, akiben a kormányzók erejének teljessége van, és akinek az alakja isteni, szerelmesen rámosolygott, tudniillik amikor megpillantotta az Ember gyönyörű alakjának képmását a vízben, és árnyékát a földön. Az Ember pedig látva, hogy a természetben - mármint a vízben — hozzá hasonló alak van, beleszeretett és kedve támadt, hogy a természetben lakozzék. Elhatározását rögtön tett követte, és beköltözött az értelem nélküli formába. A természet pedig befogadva szerelme tárgyát teljesen átölelte, és egyesültek, mert szerelemmel vonzódtak egymáshoz.


15. Ezért az ember a föld összes többi élőlényétől eltérően kettős természetű: teste szerint halandó, emberi lényege szerint viszont halhatatlan: mert bár halhatatlan és mindenek felett korlátlan hatalma van, a Végzet alávetettjeként halandókra jellemző dolgokat kell elszenvednie. S noha fölötte áll a világ szerkezetének, a világ szerkezetének rabszolgája lett, és bár hímnős, hiszen hímnős atyától származik, és bár nem sajátja az alvás, mert olyantól származik, akinek az alvás szintén nem sajátja, mégis [...] legyőzik.



16. Ezek után így szóltam:


- [....] én Szellemem, hiszen magam is szeretem az Igét.


Poimandrés erre ezt felelte:


- Ez az a misztérium, amely rejtve volt mind a mai napig. A természet ugyanis az Emberrel szerelembe vegyülve létrehozott egy szerfölött csodálni való csodát. Mert az emberben megvan a hetek szerkezetének természete, akikről már mondtam neked, hogy tűzből és tüzes levegőből állnak. A természet nem habozott, hanem rögtön világra szült hét embert, a hét Kormányzó természetének megfelelőt, akik hímnősek és az ég felé törők voltak.



17. Ezek után én:


- Poimandrés, most már nagyon felcsigáztad érdeklődésemet, és hallani vágylak. Ne térj ki tehát a kérésem elől! Poimandrés erre így felelt:


- Ugyan hallgass már! Még nem fejeztem be a neked szánt beszédem első részét.



- Lásd, hallgatlak- mondtam én.


- Megtörtént tehát, mint mondottam, ennek a hét embernek a születése, mégpedig a következő módon. A föld ugyanis nőnemű volt, s a víz nemző erejű, a nevelő erő pedig a tűztől származott. A természet az aethertől tüzes levegőt kapott és az Ember mintájára létrehozta a testeket, az ember pedig életből és fényből átváltozott leiekké és szellemmé: az életből lélek lett, a fényből pedig szellem. S az érzékelhető világ egésze így maradt egészen a korszak végéig, <vagyis> a fajok megjelenéséig.


18. S most halld tovább beszédemet, melyet hallani vágysz! A korszak leteltével Isten akaratából feloldódott a mindenség köteléke. Az összes addig hímnős élőlény s velük együtt az ember is szétvált, s az egyik a maga részéről hím lett, a másik ugyanígy nőnemű. És Isten szent szavával rögtön ezt mondta nekik: “Növekedve növekedjetek és sokasodva sokasodjatok, én teremtéseim és alkotásaim, s amelyikőtöknek értelme van, ismerje fel, hogy halhatatlan, a halál oka pedig a szerelem, és ismerje meg az összes létezőt".


19. Miután ezeket mondta, a Gondviselés a végzet és a világ szerkezete segítségével keverékeket készített, és létrehozta a nemzés módjait, s mindegyikük szaporodott saját fajátja szerint, és amelyikük felismerte önmagát, a jó bőségébe került, aki viszont a téves szerelemből származó testet szerette meg. az ilyen megmarad sötétben tévelygőnek, s érzékeiben elszenvedi mindazt, ami a halál velejárója.


20. -Miért oly nagy a vétkük a tudatlanoknak - kérdeztem - hogy elvesztik a halhatatlanságot?


- Úgy látszik, barátom, nem gondoltad végig, amiket hallottál. Nem azt kértem-e tőled, hogy gondolkodj?



- Emlékszem szavadra és gondolkodom, s hálás vagyok neked érte. .


- Ha elgondolkodtál rajta, mondd meg nekem, miért méltók a halálra azok, akik a halálban vannak?


- Mert az egyén testének kútforrása az undorító homály, amelyből a nedves természet keletkezik, amelyből az érzékelhető világban a test összeáll, amelyből a halál táplálkozik.


21. - Jól gondolod, barátom. De miért “halad őfeléje, aki megismerte önmagát", ahogy az Isten szava mondja?



Mire én:


- Mivel a mindenség Atyja, akitől az ember származik - fényből és életből állt össze.


- Helyesen szólsz, amikor azt mondod. Az Isten és Atya, akitől az ember származott, fény és élet. Ha tehát rájössz arra, hogy ő fényből és életből van, te pedig ezekből vagy, visszatérsz majd az életbe.



Ezeket mondta Poimandrés.


- De mondd meg nekem, én Szellemem, személy szerint én hogyan térhetek vissza az életbe? Az Isten ugyanis ezt mondja: “Az értelmes ember ismerje meg önmagát!".


22. Talán nem minden ember rendelkezik szellemmel?


- Vigyázz a nyelvedre, barátom, amikor ezt mondod! Én, a Szellem, ott vagyok a szentek, a derekak, a tiszták, az irgalmasok és az istenfélők mellett, s az én jelenlétem segítség nekik: rögtön megismernek tnindent, szerető szívvel engesztelik az atyát, dicsérik és köszönetet mondanak neki, gyermeki szeretettel áldva őt és himnuszokat énekelve neki, ahogyan az rendelve van, s mielőtt még átadnák testüket saját haláluknak, megundorodnak érzékeiktől, mivel ismerik azok hatásait. Vagy inkább én magam, a Szellem, nem engedem meg, hogy a testi hatások, amelyek feltámadnak bennük, érvényre juthassanak: kapuőr módjára elzárom a rossz és a rút hatások útját, és megszüntetem a képzelgéseket.


23. Az ostobáktól, a gonoszaktól, a hitványaktól, az irigyektől, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és az istentelenektől viszont távol tartom magamat, utat engedve a bosszúálló démonnak, aki perzselő tüzet vetve rájuk égő sebet ejt rajtuk, s még jobban felkészíti őket az istentelen tettekre, hogy annál nagyobb büntetésben legyen részük. Az ilyennek szüntelenül teljesíthetetlen törekvésekre irányul a vágya, a sötétben harcol kielégíthetetlenül, és ez kínozza, és még jobban felszítja ellene a tüzet.


24. - Mindenről alaposan felvilágosítottál, Szellem, úgy, ahogy kívántam. Szólj azonban nekem még a felemelkedésről, ahogyan az sorra kerül.



Poimandrés erre ezt mondta:


- Először is az anyagi természetű tested felbomlásakor magát a testedet átadod a változásnak, az alakod pedig, mely a tiéd volt, eltűnik, jellemedet pedig, amely már nem működőképes, átadod a démonnak. A test érzékei visszatérnek saját forrásaikba, azok részeivé válnak, és ismét képesség lesz belőlük, a harag és a vágy pedig visszatér az értelem nélküli természetbe. 25. Az ember így indul el aztán fölfelé a körkörös világszerkezeten át, és az első körnek átadja a növekvés és a csökkenés képességét; a másodikban a gonoszság mesterkedéseit, a cselszövést, mely már nem működik; a harmadiknak a vágyból fakadó fondorlatosságot, mely már hatástalan; a negyediknek a vezetői kérkedést, mely már nem jelent előnyt; az ötödiknek az istentelen merészséget és a meggondolatlan vakmerőséget; a hatodiknak a gazdagság okozta bűnös késztetéseket, melyek már nem működnek; a hetediknek pedig a kelepcét állító hazugságot. 26. És ekkor a hét kör hatásaitól megszabadulva a nyolcadik természetbe kerül, immár saját ereje birtokában, és a létezőkkel együtt himnuszokat zeng az Atyának. S a jelenlevők együtt örvendeznek jelenlétének, és társaihoz hasonlóvá válva hallja azokat a Hatalmakat is, akik a nyolcadik természet fölött édes hangon énekelnek himnuszt az Istennek. S ezt követően sorsban egymás után oda járulnak az Atya elé, és önként átadják magukat a Hatalmaknak, s maguk is Hatalommá válva Istenben lesznek. Az tehát a nagyszerű végük azoknak, akik tudással rendelkeznek, hogy eggyé válnak Istennel. Nos, mi a szándékod? Vajon nem az, hogy miután mindent megkaptál tőlem, útikalauza légy az arra méltóknak, hogy az emberi nemet Isten megmenthesse általad?


27. Poimandrés, miután mindezt elmondta nekem, elvegyült a Hatalmak közé.


Én pedig a mindenség atyját áldva és köszönetet mondva neki váltam el tőle, eltelve erővel, és felvilágosítva a mindenség természetéről és nagyszerű látványáról.


És elkezdtem hirdetni az embereknek az istenfélelem és a tudás szépségét: “Népek, földből való emberek, akik átadtátok magatokat a mámornak, az alvásnak és az Isten nem ismerésének, józanodjatok ki, vessetek véget kapatosságtoknak, ti, akiket értelem nélküli álom igéz!"


28. Azok, akik hallották ezt, egy lélekkel csatlakoztak hozzám. Én pedig így szóltam hozzájuk: “Földből való emberek! Miért adjátok halálra magatokat, amikor megvan a lehetőségetek arra, hogy a halhatatlanságból részesedjetek? Tartsatok bűnbánatot, ti, akik együtt jártatok a tévelygéssel és együtt éltetek a tudatlansággal! Törjetek ki a félhomályból, részesedjetek a halhatatlanságban, és véglegesen szakítsatok a romlással!”


29. Egyesek közülük, mivel korholtam őket, eltávoztak mellőlem, a halál útjára adva magukat, mások viszont a lábam elé borulva kérleltek, hogy oktassam őket. Én pedig a hónuk alá nyúlva útikalauza lettem nemüknek, és oktattam őket azokra a tanokra, hogy miként és mi módon menekülhetnek meg, elhintettem közöttük a bölcsesség tanításait, és az ambroziás ital táplálta őket. Alkonyatkor, midőn a nap teljes fénye kezd aláhanyatlani, felszólítottam őket, hogy adjanak hálát Istennek, majd a hálaadás befejezése után mindegyikük nyugovóra tért a saját fekhelyén.


30. Én pedig felvéstem szívembe Poimandrés jótéteményét, s miután teljesült, amire vágytam, vidámság töltött el. Mert testi alvásom lelki virrasztássá vált, s szemem álmos lehunyása igazi látássá, hallgatásom a jótól terhessé, s a tanítás előadása a javak ivadékaivá. Ez történt velem, amikor Szellememből, vagyis Poimandrésből, a korlátlan Hatalom tanításából merítettem.


Az igazságtól megihletve érkeztem ide. Ezért teljes lelkemből és minden erőmből ezt a dicséretet zengem az Atyaistennek:



31. Szent az Isten, a mindenség atyja,



szent az Isten, akinek saját erejéből teljesül akarata,


szent az Isten, aki akarja azt, hogy megismerjék,


és aki ismertté is válik az övéinek.


Szent vagy, aki Igéddel létrehoztad a létezőket,


szent vagy, akinek képmása az egész természet,


szent vagy, akinek a természet nem adott formát,


szent vagy, aki erősebb vagy minden Hatalomnál,


szent vagy, aki nagyobb vagy minden nagyságnál,


szent vagy, aki felülmúlsz minden dicséretet.


Úgy fogadd ezeket a szavakat, mint áldozatot a feléd forduló lélektől és szívtől, te, kifejezhetetlen, kimondhatatlan, csend által szóló.


32. Azt kérem tőled, add meg, hogy ne veszítsem el a lényünkből fakadó tudást. Teljesítsd kérésem és tégy erőssé, s kegyelmeddel megvilágítom majd az emberi nem tudatlanságban levő tagjait, a testvéreimet, a te gyermekeidet. Ezért hiszek és tanúságot teszek, az életbe és a fénybe megyek. Áldott vagy, Atya! Az ember, aki a tiéd, segíteni akar neked a megszentelésben, mivelhogy megadtál neki minden hatalmat.


Földangyal fórum

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.