Belépés

CAPTCHA
Ez a kérdés annak tesztelésére szolgál, hogy Ön egy valós személy, nem pedig egy spam robot. Kérem írja be a karaktereket az alábbi boxba:
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.

Itt írhatsz nekem

Böjte Csaba írása


Böjte Csaba megrázó írása barátjának

 Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont
kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összed
őlt
a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebb
ől a
romlott világból. Ahogy
ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!

A
hegyekben, hol sok a fa, és jó a leveg
ő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes
televízióval s szaunával. Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától
huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc
bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a
náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összed
őlt
üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfel
ől a
csodaszép természet, másfel
ől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel.
Ott megtalálhatod Nicaraguát.

Helyetted
lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszer
űen,
és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet. Az
idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat-,
sepr
űt
kötni Mariska nénit
ől,
aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej
segélyb
ől
kellene megélnie. De ez lehetetlen:
ő tudatosan készül az éhhalálra. Elbeszélgetnék
szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette.
Ő
nem tesz semmit, – szokja a halált. Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs
se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte els
ő
gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe
esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak,
de férje ugyanúgy veri
őt
is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan
őrült
meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is
megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erd
őben,
vagy talán a kutyák?
Ő
még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év
alatt. Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy
kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet
titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba bele
őrült
és belehalt.

Kezdetben
csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a
férfinak fekete lett térdt
ől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva
feküdt, és üvöltött – akkor már nem nézett vissza senki a szeméb
ől.
Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebf
őző
vízzel és ragtapasszal elintéznek. De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes
anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt
és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben egy cukros
dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához. Minden ott van, a csillék,
bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna
félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáért
ő szemek látják, hogy itt meghalt minden.

Először
mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és
átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy
kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tíz eurónyi segélyb
ől.
Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a
hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre
jusson, nem beszélve húsról, buszjegyr
ől, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült
eszme felsodorta
őket
a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta
őket.
Már nem fegyveres
őrök,
hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg
az emberek közönye tartja fogva
őket. Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt
azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az
embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gy
űlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát.
Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a
kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban.

Félelmetes
er
ők
szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg
nagyon nyitott lenni. Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a
felh
őket,
a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz. A fontos az, hogy d
őljenek
le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy,
aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában
nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk,
hanem kapunk. Neked el
őbb
meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt.

Alulról
nem látod a perzsasz
őnyeg
mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet
ütni, vágni, törni. A sötét egyszer
űen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen,
nem lehet er
ővel
összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és
körülötted minden formát, életet kap. Mindez egyszer
ű,
de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj,
ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a
sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom
lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját:
ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak
aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz
a földdel, beléd hatol az élet.

Nézd
a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a
szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább.
Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán. Ha valahonnan fentr
ől
rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot
befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és
egyszer
ű:
láss, higgy, szeress. Az id
ő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a
szakácsn
ő
sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent
Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek
körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, der
űsen
történik… Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan
lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt
el. Megvilágosodsz.

Minden
nagyon egyszer
űvé,
áttetsz
ő
válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felh
ő
szelídült tajték, onnan fentr
ől mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források
fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az er
őt, amely most már nem magadért: értük, a Világért
fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gy
űlölsz
senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni,
a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy
a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetb
ől
szakadatlanul tovább teremt
ő Istennek. Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó
Pásztor lábához kuporodsz. Érzed, hiszed, ha szólít, er
őd
lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a
hegyeket mozgató er
őket
magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni
szavadra.

De még ez sem fontos. Semmi sem fontos,
csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat.
Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !

 forrás: http://kolozsvaros.ro/2013/06/bojte-csaba-megrazo-irasa-baratjanak/

Földangyal fórum

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.