Észérvek és intuíció
Van a magyar nyelvben egy gyönyörű, kifejező szó: a lélekjelenlét. Amikor az ember szorult helyzetbe kerül és kénytelen gyorsabban cselekedni, mint ahogyan ésszel beláthatóan lehetséges lenne, akkor gondolkodás nélkül a lélek irányításával, végtelen nyugalomban helyes döntéseket hoz és ezek szerint cselekszik.
Ezt teszik a vadászrepülő pilóták is, amikor a reakcióidő törtrésze alatt kell a megfelelő mozdulatokat végrehajtaniuk.
Ilyenkor a tudatos agyfélteke kikapcsol és az intuitív agyfélteke veszi át az irányítást. A jobbkezes embereknél a bal a tudatos, a jobb az intuitív, isteni félteke, a balkezeseknél fordítva.
Életveszélyes helyzetekben az átkapcsolás automatikusan megtörténik, tudatos gondolkozással, emberi reakciókkal esélyünk sem lenne a túlélésre.
A mindennapi életünkben is használhatjuk ezt a képességünket, úgy, hogy megengedjük a léleknek a jelenlétet. A lélek nem más, mint a bennünk lévő isteni részecske, a mi lelkünk igazából isten lelke.
Folyamatosan jelen van, de az egónk, az emberi tudatunk képes a semlegesítésére. Ez általában egy belső párbeszéd formájában zajlik- úgymond tusakodik bennünk a jó és a rossz.
Létrejön egy gondolat, egy intuíció, hogy tegyünk meg valamit, amitől jobb és boldogabb lehetne az életünk. Ahelyett, hogy hallgatnánk a belső hangra, az intuícióra, rögtön elkezdünk észérveket sorakoztatni a mellé, hogy miért nem szabad megtennünk. Ha a vita végén az észérvek kerülnek túlsúlyba , akkor sikerül egy okos, ám rossz döntést hozni.
Az ego sohasem képes a helyes döntésre, csakis a lélek. Természetesen nem olyan döntésekre gondolok, hogy csülkös pacal vagy káposztás tészta legyen- e a vacsora. Bár lehet, hogy még ilyen apró- cseprő ügyekben is elkelhet a segítség.
Az ego többféleképpen lehalkítható, kiiktatható. Ő az a "kis ördög", aki mindenbe beleszól, ha engedjük neki. Valószínű, hogy teljesen nem lehet őt száműzni, de mivel semmi haszna nincs, minél többször nélkülözzük a társaságát, annál jobb döntéseket fogunk hozni.
A keleti emberek bevált módszere a meditáció és a mantrázás. Mindkettő képes az ego kiiktatására.
A keresztény ember meditációja az imádság. Legyen meg a te akaratod - kérjük az imádságban- a te- az Isten, az én- az ego. Tehát azt kérem, hogy ne az egóm döntsön helyettem, hanem a bennem élő isteni lélek.
" Aki nem tud hinni, az vár.
Aki hisz, az elindul."
Tatiosz